A beiratkozások tanulságai

Ha az anya a magyar, nagyobb eséllyel adják magyarba a gyerkőcöt, mert az anya tanul vele. Ha az apa a magyar, akkor valószínűbb a szlovák. Hogy a beiratkozási kampányok ugyan hasznosak, de a szülő év közben dönti el, hova fogja íratni a gyermekét.

De mégis, mi az elmúlt 25 év tanulsága Szlovákiában a magyar beiratkozások kapcsán? Egyáltalán van tanulság? Hogyan lehet elérni, hogy minél több magyar szülő adja magyar iskolába a gyerekét? 25 év talán elég idő volna, mégsem tudja senki a pontos receptet.

Mi az, ami használ?

Az igazgatók és a többi pedagógus szerint a minőségi oktatást biztosító iskolának reklám sem kell, hiszen a környéken elterjed a híre, hogy a gyerek jól jár, ha oda kerül. Hangsúlyozzák azt is, hogy fontosak az óvodával közösen szervezett programok, így a szülőkkel spontánul fel lehet venni a kapcsolatot. Továbbá kisebb és nagyobb településeken egyaránt hasznos az aktív közösségi munka, hogy a szülők érezzék: figyelnek rájuk. Az önkormányzat igyekezzen megtartani az iskolákat a csökkenő állami támogatás mellett is, a politikusok pedig emeljék fel a szavukat, ha hülyeséget javasol a minisztérium. Ez az, amit állítólag tenni lehet, a többi a család magánügye, meg demográfia kérdése. A népszaporulattal kapcsolatos fejtegetésekhez pedig hozzá kell számítani egy fontos tényezőt: sok szlovákiai magyar fiatal költözik Magyarországra (meg nem csak oda), az ő gyerekeik pedig már az ottani beiratkozási statisztikákban fognak szerepelni.

Országos emelkedés, gömöri csökkenés

Mindezek ellenére idén ott tartunk, hogy nőtt a magyar iskolába íratott gyermekek száma az előző évhez képest: szeptemberben várhatóan körülbelül 50-nel több magyar kis elsős kezdi meg tanulmányait, mint tavaly (a nulladikosokat is beleszámítva még 50-nel több). A régiók többségében stagnálás mutatkozik, a legnagyobb emelkedés a Dunaszerdahelyi és a Galántai járásban várható: 56-tal és 46-tal nőtt az elsőbe íratottak száma. Még a Nyitra környéki szórványban is javítani tudtak: 11-gyel több lesz az elsős. Közép-Szlovákiában viszont aggasztó a helyzet: a Rimaszombati járásban például 68 gyerekkel kevesebbel számolhatnak idén ősszel az iskolák. A jelenség okait a helyiek sem igazán értik. A legnagyobb iskolákra (Rimaszombat, Bátka, Almágy) például ez nem is volt jellemző, hanem inkább a stagnálás – mondja Orosz István, a Rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola igazgatója. „Nemrég volt erről egy kerekasztal-beszélgetésünk, nem jöttünk rá, mi áll a háttérben. Hozzánk szerintem még fognak is hozni elsősöket, hatvanra tippelem a szeptemberi számot; az elmúlt hét év során ez nagyjából változatlan” – tette hozzá.

Feleden ugyanakkor 19-cel kevesebb elsősre számíthatnak, mint tavaly. Az előző évben viszont rekordmennyiségű elsősük volt, 36 – emlékeztet Bódi Katalin igazgatóhelyettes. „A 25 elsős a standard, tavaly valahogy összejött 36. A pszichológus döntése értelmében ráadásul tavaly két olyan gyereket is beadtak iskolába, akiknek idén kellett volna kezdeniük.” A járásra egyébként a korábbi években is jellemző volt a beíratottak számának ugrásszerű változása. A 2012–13-as tanévben 486 elsősről van adat, egy évre rá 445, majd 492 volt a beíratottak száma, idén pedig 424.

Nem szeretjük emlegetni

Amiről a szlovákiai magyar oktatás kapcsán nem szeretünk beszélni, az a szlovák nyelv oktatásának kudarca és a magyar többségű településeken élő szlovákok helyzete. Utóbbiról csak annyit, hogy a szlovák szülő esetenként kénytelen magyarba adni a gyermekét, mert nincs a közelben szlovák iskola. Egyébként szlovák iskolák, tagozatok is szűnnek meg a déli járásokban, nem csak magyarok. De ez ugye „nem a mi bajunk”.

Magyar iskolában nehezebben lehet szlovákul megtanulni – ez nem tévhit, hanem tény. Vagyis azoknak a szülőknek, akik ezért nem adják magyar iskolába magyar anyanyelvű gyermekeiket, valahol igazuk van. Azt persze sokszor nem látják, hogy a szlovák iskolában magyarként megszerzett szlováktudással gyerekük le fog maradni, és nem ér majd el szükségszerűen kimagasló eredményeket, de ez már egy más kérdés. A szlovák iskolába íratott gyerekük meg fog tanulni szlovákul. Mégsem ez a baj. A baj az, hogy a magyar iskolát elvégzők sokszor még érettségiző korukban sem tudnak aktívan kommunikálni szlovákul. Egyrészt azért nem, mert sok esetben az őt szlovákra oktató tanár sem tud rendesen szlovákul, másrészt, mert informális környezetben (barátai közt, esetleg a szlovák rokonoknál) nem használja a szlovákot, csak a tanítási órán. Emiatt persze nem hibáztatható az iskola: az igazgató nyilván felvenné a legjobb szlováktanárt, ha az államnyelvet anyanyelvi szinten beszélő jelentkezők sorban állnának állásért. De Dél-Szlovákiában hiánycikk a szlováktanár (voltak csoporttársaim az egyetemen 15 éve, akik éppen ezért jelentkeztek szlovák szakra). Szóval a magyar iskolák versenyképességén nagyon sokat javítana, ha a szlovákot hatékonyabban oktatnák.

Módszertanra várva

Fico második, 2012-es kormányalakítása után Dušan Čaplovič oktatási miniszter elismerte: a magyar iskolákban a szlovákot az idegen nyelvek oktatási módszerével kell tanítani, mert az hatékonyabb. Kiírtak egy nagy uniós projektet, amelynek keretében három egyetem kapott lehetőséget arra, hogy kidolgozza az új módszertant, könyvekkel, segédanyagokkal, mindennel. Aztán kiderült, hogy hiába áll rendelkezésre egymillió euró, egyhamar nem fog változni semmi. Egyrészt mert a projekt hivatalos elnevezése szerint nem a nemzetiségek alapiskolai szlovákóráinak új módszertanát akarják kidolgoztatni, hanem a nemzetiségi iskolákat megcélzó szlovák szakos egyetemisták képzését akarják módosítani. Ami azért különbség. Ráadásul három egyetem is lehetőséget nyert arra, hogy mindezt kidolgozhassa: a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete (az egykori magyar tanszék) mellett két olyan egyetem is (egy kassai és egy nagyszombati), ahol soha nem képeztek tanárokat magyar iskolákba, vagyis vélhetően nem tudják, hogy ezekben hogyan kellene hatékonyabban tanítani a szlovákot. Egyelőre tehát marad minden úgy, ahogy most van.