Nemi sztereotípiák: A lányok babáznak, a fiúk fociznak?

Olyan korban élünk, amelyben a hagyományos szerepek és elképzelések komoly változásokon mennek keresztül. Falak omlanak le, és olyan témák kerülnek előtérbe, amikről korábban suttogva értekezni is elítélendő volt.

Ennek köszönhetően a legtöbb tevékenység és jellemvonás már nem hagyományosan nőies vagy férfias, egyszerűen univerzális emberi minőség. Legalábbis elméletileg. A gyakorlat ugyanis továbbra is mást mutat. A nemi sztereotípiák olyan mélyen vertek gyökeret társadalmunkban és mindannyiunkban, hogy képtelenek vagyunk szabadulni tőlük.

Egy férfi és egy nő

A nők helye a konyhában van, hogy vacsorával várják haza a férjüket, hiszen a férfi vállát nyomja a világ összes gondja, de neki mindig erősnek kell maradnia, kicsit sem szabad elhajolnia a terhek alatt. Ugye, mindenkinek ismerős a helyzet? Olyan tulajdonságok, szerepek és viselkedésformák ezek, amiket az alapján várnak el a nőktől és férfiaktól, hogy milyen a biológiai nemük. A konzervatív megközelítés szerint a nő inkább szép legyen, mint okos, teljesedjen ki az anyaságban, teremtse meg az otthon melegét, legyen gondoskodó, kedves, érzelmes és alárendelt. A férfiak elsődleges feladata, hogy szeretteik bástyái legyenek, biztosítsák a család gazdasági fenntartását, ismérveiket tekintve mutatkozzanak erősnek, dominánsnak és határozottnak, akik semmitől sem rettennek meg. A férfi lehetőleg ne sírjon nyilvánosan, a nő pedig inkább ne legyen vezető.

Sztereotípia vagy előítélet?

Amikor megismerkedünk valakivel, nem raktározzuk el magunkban az összes ismertetőjegyét. Ha valaki magas és világos hajú, akkor a jövőben úgy hivatkozunk majd rá, hogy skandináv típus, míg a sötét szem- és hajszín csakis latinos lehet. Ezzel együtt azonban különböző sémákat is társítunk az új ismerős személyéhez, hiszen a skandináv típus visszafogott és enyhén rideg, míg a latin inkább nyitott és tüzes. A kategorizálásunk motivációja elsősorban pozitív, hiszen ezáltal gyorsan tájékozódhatunk, segíti az információfeldolgozást, azonban felszínes, általánosító, túlegyszerűsített. Emiatt a sztereotípiát mint jelenséget a szakirodalom tömören úgy határozza meg, hogy egy olyan képpel van dolgunk, amelyet az ember a tudatában őriz a világról. Önmagában azonban csak egy megállapításról van szó. A jelenség akkor válik problémássá, ha valamilyen tulajdonságot rendelünk a csoport bizonyos tagjához, amivel aztán az egész csapatot azonosítjuk.

A rózsaszín és a kék párharca

Minden a születéssel kezdődik. Sőt, már jóval azelőtt, amikor a szülők megtudják a gyermek nemét. A kislányoknak rózsaszín, a kisfiúknak pedig kék holmikat kezdenek el vásárolni. A lányok szelídek és szépek, nekik a baba és a játékkonyha való. A fiúk bátrak és erősek, akik fociznak vagy a szuperhős szerepében tetszelegnek. Ha a gyermek felborítja a szabályokat, akkor nem csupán a megszokott kis közege kezdi csodabogárnak tekinteni, hanem a felnőtteknek is lesz egy-két keresetlen szavuk, tanácsuk a szülőkhöz. A Science elnevezést viselő tudományos lap azonban rámutatott, hogy úgy, ahogy a kislányok nem babával, a fiúk pedig nem kisautóval a kezükben jönnek a világra, a nemi sztereotípiák sincsenek a génjeinkbe kódolva. A környezetünk neveli őket belénk. A lap 2017-ben publikált tanulmánya szerint a kicsik hatéves koruk környékén kezdenek azonosulni az olyan stigmákkal, miszerint a fiúk okosabbak a lányoknál. A kísérlet során kétféle játékot mutattak a gyerkőcöknek: az egyikről azt mondták, az okos csöppségeknek való, míg a másik a szorgalmasaknak. Az ötévesek ugyanolyan érdeklődést mutattak mindkét játék iránt, a 6-7 évesek körében azonban teljesen más eredmény született. A lányok addigra sokkal kevesebb figyelmet szenteltek az okos gyerekeknek szánt apróságoknak.

Semmitmondó általánosítások

A sztereotípiák önmagukban véve azonban nem mások, mint üres megállapítások, semmitmondó általánosítások. Ha azonban pozitív vagy negatív attitűdöt is társítunk ezekhez az elképzelésekhez, akkor már előítéletekről beszélünk, hiszen azok alapját sohasem tapasztalások képezik. Az efféle kijelentések olyan feltételezések, amelyeket erős elfogultság motivál. A végeredmény pedig teljesen alaptalan és helytelen.

Reménytelen küzdelem?

Azt gondolhatnánk, napjainkra egyértelművé vált, hogy a sztereotípiák valójában mindkét nem számára károsak. A társadalomban mélyen gyökerező „hagyományokkal” azonban nem könnyű harcolni, sőt szinte lehetetlen vállalkozás, hiszen olyannyira a mindennapjaink szerves részévé váltak, hogy nem is tudatosítjuk az ítéletes viselkedést. A szocializációnk egyik alappillére az efféle magatartás, így rettenetesen nehéz dolgunk van, ha egyénileg szeretnénk változást eszközölni, ugyanis olyan zsigeri reakcióval állunk szemben, amelyre nem érdemes kioktatással válaszolni. Egyetlen megoldás áll rendelkezésünkre a csorba kiküszöböléséhez: a tudatosság. Az azonban biztos, hogy hosszú út vár ránk. Ennek ellenére egyszer talán révbe érünk, s nem lesz minden férfi automatikusan rendetlen, az igényes nő pedig felszínes és butácska.

Tilajcsík Dóra