A háborút megélő nemzedék visszaemlékezéseiben gyakran hallottunk arról, hogy egyszer csak bezártak az iskolák, elmaradt az érettségi vizsga, az egyetemi felvételi. Sokan később sem tudták bepótolni, amit akkor vesztettek, de reméljük, hogy most legalább ez a veszély nem fenyeget, hiszen a digitális technológiáknak köszönhetően ma már otthon is tudnak tanulni a diákok. A bizonytalanság, az osztálytársak és a lehetőségek hiánya miatt érzett szomorúság viszont ma is ugyanaz.
Az oktatási minisztérium még március közepén közzétett egy nyilatkozatot, hogy az írásbeli érettségi idén végérvényesen elmarad, a szóbelit pedig a tanítás megkezdését követő két héten belül tartanák meg, legkésőbb június 30-ig. Mostanra már ez sem biztos, Igor Matovič kormányfő április 1-jén arról beszélt, hogy szeptembernél hamarabb nem nyitják meg az iskolák kapuit. Az oktatási miniszterrel, Branislav Gröhlinggel azonban nem egyeztetett, így ezt még fenntartásokkal kell kezelnünk. Annál inkább, mert a szakemberek ragaszkodnak a júniusi időponthoz, többek között azért is, mert kitűzött cél nélkül nehéz a diákokat tanulásra, teljesítményre buzdítani, és a hátrányos helyzetű családokban, ahol nincs internet, számítógép, behozhatatlanná válna a lemaradás.
A diák lelkiismeretén múlik
Reméljük, hogy ez nem következik be, és a 2019–2020-as tanévet befejezhetik a diákok, nem vész kárba az otthon elvégzett munka. A legtöbben ugyanis lelkiismeretesen tanulnak, dolgozatokat, teszteket, esszéket írnak, készülnek a felvételire. Mindenki kicsit másként, mert minden iskola és mindegyik tanár a saját módszere, mentalitása, számítógépes ismeretei szerint oktat, ám általánosságban elmondható, hogy az érettségi előtt állók komolyan készülnek a megmérettetésre. A nyitragesztei Brath Krisztina, az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium negyedikes tanulója azt mondja, a legnehezebb az volt, hogy valamiféle rendszert alakítson ki a napjaiban.
„Nálam úgy van, hogy reggel rendesen felöltözöm, mintha iskolába mennék. Ezáltal jobban rá tudom bírni magam, hogy odaüljek a számítógép elé, és azt képzeljem, hogy az iskolában vagyok. Tanáraink vasárnap este küldik el a heti tanulnivalók listáját e-mailben vagy az Edupage oldalon, és péntek estig kell visszaküldenünk a megoldott feladatokat. A hét végén összegzik, milyen volt a hét, tőlünk is várnak visszajelzést, de ha közben megakadunk, Messengeren is felvehetjük velük a kapcsolatot. Néhányan online előadást is tartanak videócseten, a történelemóra például így nagyon érdekes volt. Az a legnehezebb az egészben, hogy nekünk kell beosztanunk az időnket, és a feladatok megoldásakor is puskázhatunk, így nem is derül ki, mit tudunk. A tanáraink azt mondják, hogy ezt a lelkiismeretünkre bízzák, mert magunknak tanulunk, de nem könnyű így, hogy fogalmunk sincs, mikorra kell felkészülnünk.”
Elektronikus felvételi
Krisztina azt mondja, egymásban is próbálják tartani a lelket, hogy van értelme a tanulásnak. „Arról is sokat beszélgetünk az osztálytársakkal, mi lesz a ballagással. Nagyon vártuk, mert ez nagyon szép ünnep az iskolánkban, szomorúak lennénk, ha elmaradna.”
Az egyetemi-főiskolai vizsgák és felvételik idejéről és módjáról az akadémiai szabadság értelmében minden felsőoktatási intézmény a saját hatáskörében dönt. Az oktatási miniszter április 2-án tárgyalt a Szlovák Rektori Konferencia képviselőivel, és úgy döntöttek, hogy a tanévet nem fogják meghosszabbítani. Egyszerűsített elektronikus formában meg tudják oldani a hallgatók vizsgáit, a felvételizők jelentkezését és a felvételi vizsgákat is.
Brath Krisztinának erre már nincs gondja: a felvételi vizsgát még februárban letudta. A pozsonyi Comenius Egyetemre és a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemre jelentkezett angol–szlovák tolmács–fordító szakra. Pozsonyban már volt is egy általános intelligenciát felmérő vizsgán, s angolból is vizsgázott. „Többször is lehet menni, és a legjobb eredményt veszik figyelembe; örülök, hogy ezt letudtam, és reménykedem, mert nagy a túljelentkezés. Nyitrán nincs felvételi, ott a tanulmányi eredmények alapján döntenek. Majd még én is eldöntöm, hová iratkozom be, ha felvesznek.” Aki azt gondolná, hogy a diákok most élvezik a meghosszabbított vakációt, az téved. A végzős középiskolások számára különösen nehéz ez az időszak. „Mindig azt gondoltam magamról, hogy szívesen vagyok egyedül, de most jövök rá, hogy szükségem van a társaságra. Hiányoznak a tanárok, az osztálytársak, akik ugyanazt élik át, mint én. Jó, hogy legalább az interneten, telefonon tarthatjuk a kapcsolatot, de azért ez nem az igazi. Jó lenne már úgy igazán is újra együtt lenni” – mondja Krisztina.
Vizsgák és ballagás nélkül?
A csehi Matyó Éva, a komáromi Selye János Gimnázium negyedikes tanulója most otthon készül az érettségire és az egyetemi felvételire. Azt mondja, kezdetben számára sem volt ez egyszerű, de most már valamennyien a Google Classroom-on kommunikálnak, és minden tanár bevezette a saját rendszerét. „Van olyan, akivel ha hétfőn volna órák, akkor hétfő reggel küldi a feladatot, és délutánig vissza kell küldenünk a megoldást, de vannak olyanok is, akik az egész hétre feladják a leckét. Mindenki leginkább azt tanulja, amire a felvételin szüksége lesz.”
Évi azt mondja, neki megfelel ez a rendszer, mert maga osztja be az idejét, s arra összpontosít, ami valóban érdekli, és ami a legfontosabb számára. „Csak az nyugtalanít, hogy nem tudjuk, mikor érettségizhetünk, és hogyan fogunk felvételizni. A tanáraink nem mondhatják azt, hogy elmarad az érettségi, mert akkor senki sem tanulna, de én már sokkal inkább a felvételire készülök. Orvos szeretnék lenni, a Comenius Egyetemre Pozsonyba és Turócszentmártonba is jelentkeztem. Mindkét helyen kell felvételizni biológiából és kémiából, de még nem tudjuk, mikor, csak egy levelet kaptunk, hogy majd értesítenek. Nagyon rossz, hogy az osztálytársakkal nem tudjuk személyesen megbeszélni a dolgainkat. Fogalmunk sincs, lesz-e egyáltalán ballagás, tudunk-e szerenádot adni a tanároknak. Rossz lenne, ha úgy kellene elhagynunk az iskolát, hogy igazából el sem köszöntünk, meg sem köszönhettük mindazt, amit kaptunk tőlük”.
Bepótolni az ünnepet
Jozef Hašto pszichiáter szerint a középiskolások, egyetemisták helyzete nem egyszerű – és ez különösen érvényes a végzősökre, hiszen esetükben kimarad a diákélet egy fontos szakasza. A közös felkészülés, izgalom, megmérettetés, az iskolától való búcsú, ballagás, vizsgák, diplomaosztó – ezek mind fontos események egy fiatal életében. Ha most elmaradnak, a szakember véleménye szerint meg kellene találni a módját annak, hogy utólag legalább kis közösségben, baráti társaságban, családi körben pótolják: maradjon nyoma annak, hogy az élet egy fontos fejezete lezárult, a diák teljesítette, amit elvártunk tőle.
„Nem jó úgy átlépni az élet egyik szakaszából a másikba, hogy az előzőt még nem zárták le a fiatalok, nem tudtak búcsút venni a tanároktól, osztálytársaktól. A szokások, szabályok, rítusok, legyen az vizsga vagy a tanároknak adott szerenád, a tizenévesek életében is fontosak; gondoljunk csak arra, hogy mi, idősebbek milyen szívesen emlékezünk vissza rájuk. Ezért remélem, hogy az illetékesek megtalálják a módját, hogyan lehet megtartani őket” – mondja Hašto.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/17. számában jelent meg❗️
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti❗️
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.