Generációk között mindig is voltak súrlódások. Az, hogy az egyes korcsoportok a történelem különböző korszakaiban nevelkednek, gyökeresen eltérő világnézetet eredményez bizonyos „évjáratok” esetében.
Minden alkalommal, amikor egy újabb nemzedék lépi át a felnőttkor küszöbét, azzal kell szembesülnie, hogy szakmai és magánemberi mivoltját egyaránt egy olyan mércétől teszik függővé, amelyet képtelen befolyásolni. Ez pedig nem más, mint az életkor.
Több felmérés is rámutatott, hogy Európa lakosságának közel fele úgy látja, a diszkrimináció legelterjedtebb formája a kor alapú megkülönböztetés, vagyis az ageizmus. Annak ellenére, hogy a kirekesztés különböző formáiról egyre nyíltabban és tabuk nélkül társalgunk, a probléma e válfaja továbbra sem kap túl nagy teret a közbeszédben. Sőt, néha egyenesen úgy érezhetjük, egy társadalmilag teljesen elfogadott, már-már természetes jelenséggel állunk szemben, hiszen gyakorlatilag egész életünkben körülvesz minket.
„Minden nép különféle izmusokat hoz létre – ageizmus, rasszizmus, szexizmus –, tehát a bizonyos faktorok alapján történő előítélet-alkotás tőlünk származik, alapja pedig a másság. Egy embercsoportot igyekszünk megkülönböztetni magunktól. Az ageizmusban az a különös, hogy a másik is mi magunk vagyunk, a cselekedeteinket pedig a tagadás táplálja"
– magyarázta Ashton Applewhite amerikai író a Vessünk véget az ageizmusnak! címmel tartott 2017-es TED-előadásában.
A jövőtől való félelem
Az ageizmust elsősorban az előrehaladottabb életkorral azonosítjuk, ez pedig a nyelvhasználatban is felfedezhető. A jelenségre utaló kifejezés magyarításakor emiatt egyáltalán nem véletlenül a „korizmus” és az „aggizmus” szavak használatosak.
Az idő múlásával a férfiakra és a nőkre már nem hölgyekként és urakként gondolunk. Ezeket a megszólításokat felváltják a néni és bácsi értelmezők, amelyek célja többnyire az idősebbek iránti tisztelet kifejezése. A háttérben azonban ott lappang az az üzenet is, hogy az ember abba az életkorba lépett, amikor a népesség nagy részének szemében lassan, de biztosan elkezdett csökkeni az értéke. Az érintetteknek ilyenkor azzal kell megbirkózniuk, hogy hirtelen túl idősek lettek bizonyos dolgokhoz, tiltásokkal szembesülnek, a lehetőségeik körét pedig egyre csak szűkítik. A munkahelyükön már nem kérik ki a véleményüket, mondván ebben nem kompetensek. Ha kérdésük adódik, azonnal elhessegetik őket, hiszen úgyis képtelenek haladni a korral, és új dolgokat tanulni. Ha segítséget kérnek a modern technika vívmányai okozta kihívások miatt, tanácsok helyett azt kapják, ne legyenek már olyan elavultak. Amikor a világ megmentésén ügyködőket arra figyelmeztetik, hogy a terveik egy része gyakorlati szempontból megvalósíthatatlan, önzőnek bélyegzik őket, mert csak a saját jólétükkel törődnek, miközben fittyet hánynak a jövőre. S persze ott van az efféle megnyilvánulások legérzéketlenebb formája, amikor egész egyszerűen valakinek az arcába vágják, hogy ehhez túl öreg vagy.
A technológia folyamatos fejlődése miatt sajnálatos módon háttérbe szorult az életbölcsességek jelentősége. Elmúlt az a kor, amikor a vének tanácsa egy mindenki által elfogadott érték volt, egy olyan útmutatás, amely sokszor egy egész életre szólt. Ezzel szemben az ipar és a környezetük, vagyis épp azok, akik tulajdonképpen az általuk kitaposott úton indultak tovább, azon munkálkodnak, hogy elhalványítsák az elismeréseiket. Emögött pedig egyfajta tagadás húzódik, az én biztosan nem leszek ilyen hozzáállás, amit a saját jövőbeli önmagunktól való félelem táplál. Mert a legtöbben valójában képtelenek szembenézni azzal, hogy egyszer ők maguk is megöregszenek…
Változnak az idők
Az elmúlt években azonban maga a korizmus is átalakult, ugyanis megjelent a fordított változata.
Érdekes
„Ha annyi idős leszel, mint én, megérted.”
„Hány éves is vagy?”
„Biztos nem vagy túl fiatal ehhez?”
„Nincs elég tapasztalatod. Várjunk még pár évet, talán akkor.”
„Ennyi idősen még nem tudhatod. Sok mindent át kell még élned.”
Az életkor alapú előítéletek ugyanúgy érintik az ifjabbakat, mint a szépkorúakat. A fiatalság folyamatos ajnározása mindenki számára ártalmas. Az idősödő réteget emiatt ültetnék a sarokba, a fiatal felnőttek képességeit és a tekintélyét pedig ezért becsülik alá.
A húszas éveikben járók egyfolytában azzal szembesülnek, hogy megkérdőjelezik a cselekedeteiket. Hiába küzdenek azért, hogy komolyan vegyék őket, általában egy vállrándítást kapnak cserében az erőfeszítéseikért, hiszen szemtelenül fiatalon ők csupán tét nélkül játszadoznak, mert övék a világ minden ideje. Ötleteiket és véleményüket gyakran a szőnyeg alá söprik, mivel az ő korukban szinte semmit nem tudhatnak maguk mögött, nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, emiatt bármi, amit mondanak, csupán üres fecsegés. Ha szavaik mögött valaki mégis értelemre lel, a jól megszolgált dicséret sem várat magára sokáig: a korodhoz képest meglepően okos vagy. Ennek pedig azért kellene örülni, mert később sokkal nehezebb intelligensnek mutatkozni, mint egy ilyen „korai” életszakaszban.
A feltételezéssel ellentétben a nagybetűs életbe kilépők nem azt várják, hogy az égig magasztalják őket. Nem széket követelnek az asztalnál, hanem egyszerűen lehetőséget szeretnének, hogy maguk harcolhassanak meg azért a bizonyos helyért anélkül, hogy közben folyton-folyvást bizonygatniuk kelljen, hogy tényleg megérdemlik.
Kettős mérce
Az ifjúak zöldfülűek, tejfelesszájúak és mindig a nagyok dolgába ütik az orrukat, amihez egyébként semmi közük nem lenne. Az idősek pedig ugyebár azért nem értenek hozzá, mert már túl korosak. A kérdés csupán az, hogy mikor voltunk éppen megfelelő életkorban az elvárások szerint, amikor már nem voltunk túl fiatalok ahhoz, hogy képesek legyünk megérteni valamit, de túl öregek sem, hogy még említésre méltó legyen a mondanivalónk.
Míg egyesek azt szeretnék, hogy gyorsabban peregjenek a homokszemek, mások inkább visszaforgatnák az idő kerekét. Az egyenlőtlenségek azonban minden életciklusban velünk vannak, így felesleges a múltba vagy a jövőbe vágyakozni.
Természetes, hogy hiszünk a sztereotípiákban, de soha ne azoktól tegyük függővé bárki értékét. Lehet, hogy ma mi ragasztunk időbélyeget másokra, azonban holnap majd ők címkéznek fel minket.
Tilajcsík Dóra
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/8. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.