Gondoltuk, így húsvét előtt utánajárunk a jó sonka titkának.
Titkos receptre, bonyolult fűszerezésre számítottunk, és Ipolyszalkáig kellett mennünk, hogy megtudjuk, az igazi ínyenc sonkához nem kell semmi, csak kiváló minőségű hús. Ennyire egyszerű a dolog, és ennyire bonyolult is, mert az sem mindegy, mit eszik, hogyan él és hogyan kerül a vágóhídra a sonkát adó malac.
„Ez már nemcsak vállalkozás és gazdálkodás, hanem életfilozófia is” – vallja Góra Róbert, a szalkai ökofarm tulajdonosa, akinél az öko és a bio nem csak vevőcsalogató jelző és áremelő trükk. 1996-ban kezdett a természetes alapokon működő mangalicatenyészet kiépítésébe. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán diplomázott, de ma már úgy látja, az iskolákban világszerte a zsiványkodást tanítják: azt, hogyan kell kizsigerelni, megerőszakolni a környezetet, ízfokozókkal, állagjavítókkal teletömni a termékeket. Pedig csak hagyni kellene, hogy a természet tegye a dolgát, mert jobban tudja, mint mi.
Miért kéne kötelezően oktatni az iskolákban a méhészetet? Milyen is az igazi jó sertéshús? Mitől sonka a sonka? Hogy működik a szalkai ökofarm? Miért esett Góra Róbert választása a mangalicára? Mitől olyan különlegesen finom a szalkai mangalicák húsa? Melyik az a kismalac, mely elindult a hírnév útján?
Vrabec Mária írása elolvasható a már megvásárolható ünnepi Vasárnapba
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.