Almási J. Csaba felvétele
Szabadkozott éveken át. „Jaj, nem!” „Majd máskor!” „Még mindig nem!” Így jutottunk el a „most nem!”-ig. Aztán már csak a hónapokat tologattuk. Később a heteket. Végül maradtak a napok. Szegedi Erika erőteljes rábeszélés után adta meg magát.
„Évek óta nem nyilatkoztam, és már nem is fogok” – mondta. És elkezdtük e sok ponton fájó beszélgetést. Nem sirámokkal – megrendítő tényekkel teli beszélgetést. Nem a kérdéseket volt nehéz feltenni, hanem a válaszokon, sorscsapásokon lelkileg felülemelkedni. Szegedi Erika nem sírt, nem eredtek el a könnyei. Tartotta magát. De a hangja elcsuklott olykor-olykor.
Mi minden történt az életében az elmúlt néhány év alatt? Váratlanul érte a férje, Sára Sándor halála? Felismeri még őt a százéves édesanyja? Mellette gondol arra is, hogy a magas kor „örökölhető”? Hogyan emlékszik a szerepeire? Örkénytől maradt valami emléke? Azóta, hogy eljött a Vígszínházból, visszahúzza néha a szíve? Hogyan jött ki a színházból azon a bizonyos utolsó napon? Rudolf Péternek, az új igazgatónak mit válaszolna, ha vendégként hívná vissza egy szerepre? A sok gond, nehézség közepette miben talál némi örömet?
Szabó G. László interjúja elolvasható a már megvásárolható Vasárnapban!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.