Még nem is olyan régen nyár közepén rengeteg dolguk volt a molnároknak, hiszen mindenki ilyenkor vitte a malomba a friss gabonát.
Jókán az 1900-as évek elején hét malomban őröltek, mára ezekből egy áll, ez sem azért, mert megmaradt, hanem mert szorgos kezek újra felépítették. A munkálatokat Hakszer Vince helyi lakos, autószerelő, ezermester és malomépítő szervezte és irányította. Hol máshol, a Kis-Duna jókai kanyarulatában, a vízimalomnál találkozunk vele. Szemetet szed csak úgy önkéntesként, mert szívügye ez a környék, nem is tudja elképzelni a napját úgy, hogy ne jöjjön ki ide. Akkor is kijárt, amikor a ma már turisták ezrei által látogatott Németh-malom még romjaiban hevert, és a rendszerváltás után azt gondolta, itt az ideje, hogy mentsék, ami menthető.
1951 áprilisáig őröltek a malomban, majd mi lett a sorsa, miután a tulajdonosokat arra kényszerítették, hogy eladják az államnak? Hogy és mit őröltek annak idején a jókai malomban? Mire volt képes a konkurencia? Miben haltak meg többnyire a molnárok? Miért született annyi történet az embereket vízbe csalogató tündérekről és csintalan vízimanókról? A jókai felújítását követően mely régi malmok újjáépítésén dolgozott még Hakszer Vince?
Vrabec Mária interjújában ezekre a kérdésekre is választ kapunk a már megvásárolható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.