A takarmányalap betárolása

Szeptemberben rendszerint befejeződik a legeltetés, és ezzel véget ér a legtermészetesebb állattartás és takarmányozás. A zárt istállós tartás megköveteli, hogy az állatok teljes értékű, tápanyagokban gazdag takarmányokat kapjanak. A kifogástalanul elkészített takarmányadag etetése fogja biztosítani a táplálóanyag-szükségletet, illetve az állati termények mennyiségét és minőségét.

A takarmányozás alapját a tömegtakarmányok és az abraktakarmányok képezik. A vegetációs időben megtermelt takarmányokat – megfelelően tárolva és tartósítva – egész évben használhatjuk jószágaink takarmányozására.

A zöldtakarmányok tartósítása az erjesztés – ismertebb nevén silózás – és a szárítás, vagyis a széna készítése.

Erjesztett takarmányok

Az erjesztett takarmányokat silóban tároljuk. Az erjesztés sikerét befolyásolja a siló típusa, a szervezés és a szakértelem. A jól silózott takarmányban (szilázs) a szervessav-tartalom 70 %-át a tejsav teszi ki. Az erjesztett takarmányt a nedvességtartalma és a felhasznált  takarmányféleségek alapján erjesztéssel savanyított szilázsnak, ha előzetesen fonnyasztották, szenázsnak nevezzük. Régóta ismert ez a konzerválási eljárás, amelynek révén a takarmány hosszú ideig tárolható. Nagy előnye, hogy kevesebb a takarmány táplálóanyag-vesztesége, a silózás az időjárástól független, erjesztéssel a karotin nagy része megőrizhető, s a szilázs kezelése etetéskor jól gépesíthető.

A gyepeken erjesztéssel szenázs készíthető. A levágott fű fonnyasztásával a szárazanyag tartalmat 35–40%-ra kell növelni. Kerülni kell a túlfonnyasztást (45–55% szárazanyag-tartalom), mert nagyobb lesz a táplálóanyag-veszteség, és nehezebben tömöríthető, levegős lesz a szenázs.

A silózás menete

A silózásra érett fű virágzás előtt áll, azaz bimbózásba van. Silózásra a nagy hozamú szálfüvek felelnek meg a legjobban. A lekaszált füvet 3–4 cm méretűre kell szecskázni, majd a silóba hordani. Fontos, hogy egy hét alatt tároljuk be a silót. A betárolásnál a folyamatos tömörítést addig kell folytatni, amíg a kazalra lépve már nem süllyedünk bele. Figyelni kell a megfelelő tömörítésre, hogy az erjedési folyamatok megfelelően menjenek végbe. Laza rakás esetén penészesedés és vajsavas erjedés fordulhat elő. Ezt követi a siló takarása. A takarmány a betárolást követően 6–8 hét múlva lesz alkalmas etetésre.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök